Békében és magyarként akarunk élni!

2012. 06. 05. - 1,891 olvasás - Hírek,
Biztos vagyok benne, hogy Önöket is megrázta a tény, hogy Magyarország erőszakos feldarabolásának és szétosztásának évfordulóján, ismét a nacionalizmus szelleme járja be Európa keleti felét. Hátborzongató, hogy 92 esztendővel nemzeti tragédiánk és szétszórattatásunk után, az utódállamokban még kormányra kerülhetnek olyan sötét erők, akik saját szülőföldűnken is megkérdőjelezik nemzeti létünket. Tehetik, mert 1920-ban, Párizs közelében, a Trianon kastélyban egyszerűen szétosztották Magyarországot, Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját, Délvidéket- hány égtájra is néz a csonka Magyarország? Mert nincs is annyi égtáj, ahány felé kiosztották földünket, mi pedig máig sem tértünk magunkhoz a döbbenettől.
Ilyen körülmények között, mikor még önön értékeinkkel sem rendelkezhetünk, nehéz döntenünk sorskérdéseinkben, azonban egy dolgot így is leszögezhetünk: Mi csak önmagunkban bízhatunk és önmagunkra számíthatunk, ezért nem dőlhetünk be az álnok hatalom szirénhangjainak sem, hanem Árgus szemekkel figyelve őket, azonnal szóvá kell tennünk az ellenünkbe és kárunkra tett lépéseiket. Visszaéléseik közepette pedig, ne legyintgessünk magunkat nyugtatva, hogy több is veszett Mohácsnál, mert már Székelyföldön is tűnnek el a hegyek, ugyanis erdőstől hordják el azokat, néhol pedig falvak ébrednek arra, hogy eladták a völgyet ahol házaik találhatók. És az sem véletlen, hogy Trianon óta Erdélyből hiányzik a magyar lakósság fele.
Tisztelt és aggódva szeretett honfitársaim! Mára már alig maradt valamink, amit sorjában leltározhatnánk. Hatalmas, színmagyar lakóságú területek kerültek a nem is létező szlovák országhoz, hadd legyen nekik is! Teljes országrész lett a románoké oly módon, hogy a mai napig sem hiszik el. Ezért gyűlölnek és félnek minket, s hogy az igazság eszünkbe se jusson, és bennünk is megpróbálnak félelmet kelteni. Éppen ezért, nekünk nem szabad félni.
Nekünk ugyanis nem félni, hanem háborogni kell, mikor Bukarestben egy olyan kormányfő regnál, akinek jelszavává vált, hogy Székelyföld nincs, de, ha mégis, szerinte az csak román lehet, mert ők így akarják. Úgy érzik, hogy ezt megtehetik, mert az Európai Unió is egyre hűségesebben betartja, a Trianonban összegyülevészkedett nagyhatalmak parancsait. S mivel ezt azóta is, békekötésnek nevezik, jó hangosan ki kell mondanunk minden alkalommal, hogy nem volt az. Nagyhatalmi érdekű, vad parancsolatot kényszerítettek ránk 92 esztendeje, melyet olyanok írták alá, akik szinte semmit sem tudtak Magyarországról.
Nos, ez Trianon. Nekünk, magyaroknak örök gyász, a minket naponta rohamozó, szolgává átnevelni akaró, újabb és újabb gyarmatosítóknak pedig örömünnep. Ennek ellenére, nálunk békésebb rab nép ma sincsen Európában, de mivel már a puszta létünk is veszélybe került, vegyék tudomásul, hogy tovább nem tűrhetjük teljes kisemmizésünket, s megálljt kell parancsolnunk az életünkre törőknek. Húzzuk hát meg a harangokat minden év június 4-én, 17 óra 32 perckor, a békediktátum aláírásának időpontjában, hogy zúgásuk Bukarestig, Brüsszelig hirdesse, nem tűrünk tovább! Mi szülőföldünkön háborítatlanul, békében és magyarként akarunk élni.
Bedő Zoltán
(1 szavazat: 5.00 / 5)