Sikerrel zárult Románia történetének legnagyobb diáksztrájkja – interjú Nemes Előddel, a Kovászna Megyei Diákönkormányzat koordinátorával.

2008. 03. 07. - 964 olvasás - Interjúk,

Óriási felháborodást váltott ki a diákok körében a Munka-, Család- és Esélyegyenlőségi Minisztérium döntése, miszerint ezentúl csak a 18 évet be nem töltött fiatalok jogosultak a gyerekpénzre. Mint ismeretes, eddig minden iskolás kapta az állami támogatást.

Nemes Előd: Úgy emelnek egyeseknek, hogy másoktól elvesznek, és ezt reális emelésként próbálják feltüntetni. És teszi mindezt az a minisztérium, amelynek nevében az esélyegyenlőség szerepel. A gyerekpénzért folytatott küzdelemnek az időszakában (2008 január, február) megszokott dolog volt, hogy újságírók hívtak fel telefonon, hiszen az akció országos méretet öltött. Naponta olykor több mint húsz interjúm is volt, volt, hogy a fejem is megfájdult már bele, de fel kellett vállalni valakinek ezt is, ráadásul a sajtó élénk érdeklődése azt is jelezte, hogy van esélyünk a sikerre. Hiszen a sajtó nagy hatalom és nagy befolyással bír a kormányra és a parlamentre is.

K. K.: Szerinted az ujságíró hagyott-e ki valamit a cikkből amit te még elmondtál?

Nemes Előd: Ez egy elég teljes cikknek mondható, hiszen felvázolja az eddig elért ereményeket és a tiltakozó akció aktuális helyzetét. Félreértések persze adódnak, hiszen a Kovászna Megyei Diákönkormányzat elnökeként említ meg engem, pedig én a koordinátora vagyok a szervezetnek. De ehhez hasonló tévedések voltak szép számmal más újságokban is, volt újság, amelyik tévedésből 12-edikes diáknak titulált, volt amelyik elnöknek. Általában a telefonos interjúk miatt fordultak elő kisebb tévedések vagy azokban a lapokban, amelyek nem kerültek velem semmilyen módon kapcsolatba, de az ügy fontossága miatt írtak az eseményekről. Akiknek én küldtem ki a sajtónyilatkozatokat, azok helyesen jelentették meg az információkat.

K. K.: Milyen gyakran keresnek meg újságírók?

Nemes Előd: Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki vezetőjeként és a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK)  alelnökeként elég gyakran adok interjúkat, mert sok rendezvényünk van. A Kovászna Megyei Diákönkormányzat a munkámhoz kapcsolódik inkább, hiszen a megyei tanács ifjúsági referense vagyok. A gyerekpénzes japán sztrájk idején nem volt vezetősége a diákönkormányzatnak, mert generációváltás történt, így minden az én nyakamba zúdult. Később már tudatosan nem is választottunk vezetőséget egészen a sztrájk végéig, hogy ne legyen akit megfélemlítsen a tanfelügyelőség, mint ahogyan azt sok megyében a diákvezetőkkel tették. Nekem nem volt amitől félnem, mi két évvel ezelőtt is az utcára mentünk az állami magyar Bolyai egyetemért. Kellett a rutin  is a gyerekpénzes akció idején, mert két nyelven kellett fejből nyomni az információkat. Nem lehetett volna sikerre vinni az ügyet, ha nincs egy jó sajtófelelős, egy diák ezt nem tudta volna véghezvinni.

K. K.: Teszel te azért valamit, hogy gyakrabban címlapon legyél?

Nemes Előd: Azt soha nem tudhatja az ember előre, hogy az illető eseményről készült anyag a címlapra kerül-e. Ez az esemény fontosságától függ. Nem feltétlenül az a fontos, hogy egy személy szerepeljen, hanem az akció, jelen esetben a gyerekpénzes küzdelem jelenjen meg az újságokban, hogy minél több ember tudjon róla, mert annál nagyobb a társadalmi tiltakozás mértéke és annál nagyobb az esély a sikerre. Persze az újságírók szeretik, ha egy érintett személyt szólíthatnak meg, mert akkor hitelesebb a történet. A gyerekpénzes tiltakozással januárban még nem voltunk a címlapon, de ahogy egyre több megyét sikerült bevonni és nőtt a tiltakozás mértéke, februárban már majdnem minden újságban a címlapra kerültünk. A sajtó nagyban hozzásegített minket a győzelemhez, így Románia történetének legnagyobb diáksztrájkja sikerrel zárult: 220.000  18 évet betöltött diák kaphatja továbbra is a gyerekpénzt.

K. K.: Jó ez neked?

Nemes Előd: Akkor jó ez nekem, ha az ügynek is jó, amit képviselek. Ha az ügy akkor tud előre haladni, ha kell egy közszereplő, akkor vállalom a szereplést. Tudni kellett jól románul, tudni kellett bizonyos információkat, hogy hány diákot érint a megyében a diszkrimináló helyzet, hányat érint országosan, kik a főbb szervezők és kapcsolatemberek, kellett tudni sajtóközleményt írni és azonnal kiküldeni, ha reagálni kellett valamire stb. Meg aztán hirtelen azon veszi észre magát az ember, hogy egyszerre 4-5 fronton hadakozik…a miniszter ellen, a tanfelügyelőségek ellen, a passzivitás ellen, az információhiány ellen…fel tudja őrölni az ember idegeit és energiáját ez a dolog. Máskülönben csendes, háttérbe húzódó személyiség vagyok, aki a munkájára koncentrál.

K. K.: Miért?

Nemes Előd: A gyerekpénzen túl volt még egy fontos hozadéka a diáksztrájknak.  Általában Kovászna megyéről és az itteni diákokról az jelenik meg a központi román sajtóban, hogy milyen sokan buknak meg románból és hogy nem tudnak románul az itteni diákok. Ezek a fő hírek, ha háromszéki diákokról van szó. Ezen is sikerült most változtatni, most a diákjaink mint kezdeményezők, mint bátor diákok jelentek meg a sajtóban, akik elsőként emelték fel hangjukat az igazságtalanság ellen és győzelemre is vitték az egészet. Ehhez pedig elengedhetetlen volt a jó román nyelvtudás, sikerült leépíteni valamennyit azokból a rossz hírekből, hogy a székely fiatalok nem tudnak jól románul. Nem mintha az életünk arról szólna, hogy az ők elvárásaihoz igazodjunk állandóan, de az eltorzított híreket senki nem veszi jó néven.

K. K.: A cikk megfelelt-e az elvárásaidnak?

Nemes Előd: Igen, én ezt egy jó cikknek tartom. Próbáltam az interneten követni naponta, hogy mi jelenik meg a sztrájkról, és ezáltal követni az akció helyzetét és lehetőségeit, de olyan sok újságcikk volt, hogy igazából lehetetlen volt felmérni az egészet. Az erdélyi magyar sajtó is nagyon pozitívan állt a dologhoz és objektíven tudósítottak. A Maros megyei sajtó a Kovászna megyei mellett kiemelkedő szerepet játszott, sok volt onnan az érdeklődés, interjú. Ez azt eredményezte, hogy jobban megmozdultak Maros megyében is az ifjúsági szervezetek, ez pedig ellensúlyozta az Országos Diákönkormányzat vezetőinek passzivitását, akik éppen Maros megyeiek, de a tanfelügyelőség megfélemlítette őket, hogy ne sztrájkoljanak.
De hát ki tud minket megállítani, ha az egész országban megmozdult a fiatalság?

YouTube előnézeti kép

YouTube előnézeti kép

(2 szavazat: 5.00 / 5)