Nemes Előd, az édesapa (Székely Hírmondó)

2011. 09. 06. - 2,909 olvasás - Interjúk,

A sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ ügyvezető igazgatója több civil szervezetben tevékenykedik, tíz hónapja azonban még egy új státust kapott: édesapa lett. Gyopár, bár még kicsi, igényli édesapja jelenlétét.

– Kezdem megszokni az apaságot, minden más, mint régen. Előfordul, hogy ha reggelente arra ébredek, hogy nagy igyekezettel, szuszogva-mászva érkezik az ágy mellé a kis csöppség, és fel szeretne kapaszkodni – meséli az újdonsült apuka. –Reggel és este szoktam játszani vele leginkább, vagyis, amikor otthon tartózkodom. Hétvégén kissé több idő jut a családra, de még így is van, mit javítanom a teljesítményemen
Nemes Előd részt vesz a baba körüli teendőkben, az etetés, a fürdetés nem annyira az ő asztala, de a sétáltatást boldogan vállalja.
– Próbálkozom mindennel, de nem minden „projekt” sikeres. Volt fürdetés is, de leginkább sétálni szoktunk, Gyopár most tanul járni, így sétálunk a lakásban, néha esünk is, ahogy szokás, de így alakulnak a dolgok. Nagyon igyekszik, amióta lábra állt, nem lehet leállítani, mindenre kapaszkodik fel. Nagy zenegyűjteményem van, több száz kazetta és CD. Mindig féltettem őket, a barátaim is csodájára jártak, hogy minden darabnak képes vagyok külön műanyag borítást tenni, nehogy megkarcolódjon vagy megsérüljön valamelyik is. Nemcsak a lemez tartalma, hanem a borító is egy esztétikai érték számomra. Múlt héten nem voltam elég figyelmes, Gyopár bemászott a dolgozószobába, és az alsó polcokról minden CD-t kirámolt és szétdobált, utána nagy mosolyogva, boldogan érkezett, mutatta az eredményt. Elfehéredtem, azt sem tudtam mitévő legyek, egyrészt előttem hevert a másfél évtizede féltve őrzött és megtépázott gyűjteményem, másrészt meg ott állt a kis ártatlan lélek… Haragudni sem lehet rá. Készül egy magasabban fekvő polc, menekítem a gyűjteményt, mentek, amit még lehet, a szorgos kezek elől – osztotta meg velünk mosolyogva Előd.
A csókariasztással járó zaj a központban lakó kisbabák álmát is zavarja, a visszaaltatásban az apuka is közreműködik.
– Mostanában a közeli csókariasztás zaja miatt Gyopár többször megébred esténként, nem tudunk mit tenni ez ellen, de nem haragszunk Kelemen Laciékra, valakinek fel kellett vállalni ezt a hálátlan feladatot is. Adnak egy kis pluszmunkát a központban lakó anyukáknak és apukáknak egyaránt, így nekem is jut belőle – mondta.
Nemesék aggódó szülők, megtanulták, hogy a csöppséget egy percre sem szabad felügyelet nélkül hagyni.
– Egy jókora esés után, ami egy pillanatnyi félrefordulás eredménye volt, de máris megtörtént a baj. Minden percben figyelni kell, ezt a feleségem tudja a legjobban. A férfiak állítólag kevésbé elővigyázatosak. A gyerekneveléssel kapcsolatos írások böngészése a feleségem dolga, de az valamit mégis elárul, hogy én a Metal Hammer helyett a Nők Lapját olvasom mostanában rendszeresen. Abban is sokat ír a gyerekekről, a gyereknevelésről, amit mindig el szoktam olvasni. Valami mégiscsak változott ilyen tekintetben, amióta apa vagyok, jobban érdekelnek a szakemberek gyereknevelési tanácsai. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot barátainkkal, kisgyerekes családokkal, de nagyon hasznos a Kismamaklub levelezőlistája is, ott is segítenek egymáson a kismamák, megosztják egymással a tapasztalatokat, és ha valami felkelti a figyelmem, én is érdeklődéssel olvasom – teszi hozzá az ügyvezető igazgató.
Gyopárnak még nincs szüksége fegyelmezésre, de a szülők megegyeztek abban, hogy vannak szabályok, amiket be kell tartani, tartatni.
– Minden szülő igyekszik a lehető legtöbbet nyújtani a gyerekének, és ez így is van rendjén. Átadunk mi is minden jó tapasztalatot, minden tudást abban a reményben, hogy ügyes és fegyelmezett kislány lesz majd, aki közösségünk javára válik. Az iskola manapság nem akarja vállalni a közösségi és aktív állampolgárságra-nevelés feladatát, a gyerekek nem érzik, hogy az iskolai légkör nyitott lenne az önálló véleményalkotásra. Szeretném, hogy a lányom bátor legyen és felelős gondolkodású, és itthon találja meg a boldogulását. Sepsiszentgyörgy a mi városunk. Bízom abban, hogy száz év múlva is nevető és boldog magyar kisgyerekek szaladgálnak majd utcáin.

Forrás: Székely Hírmondó

(5 szavazat: 5.00 / 5)